.png)
Mindennek vége elközelített
1Péter 4:1–19 · Matt Miller · Balkáni Baptista Gyülekezet, Újvidék
🎧 Ha ez a bejegyzés eléri az 5 ❤️-et, magyarul is felvesszük hanganyagként.
A bárka tetején
Egy hatalmas hajó tetején állsz.
Egy hajóén, amit évek óta építesz. Valójában szinte egész életedben. Minden deszka, minden gerenda, minden faszeg azért került a helyére, mert Isten ezt mondta neked. Isten intett téged olyan dolgok felől, amelyek még nem láthatók, és te hittél Neki.
Süt a nap. Meleg a levegő. De messze a láthatáron, alacsonyan a dombok fölött, szürke felhősáv húzódik.
Lentről morajlást hallasz. A szélére lépsz, és lenézel. Megint ott vannak: a szomszédok, a férfiak a városból. Mutogatnak. Nevetnek. Csóválják a fejüket. Hajó? Itt? Ahol még tenger sincs? Néhányan közülük valaha a barátaid voltak.
Aztán meglátod: nemcsak rád mutogatnak. A feleségeden is nevetnek. Ő rád bízta, hogy vezesd ezt a családot, és most veled együtt hordozza a szégyent. A bűntudat nyomja a szívedet.
Lenézel az ablakon. Ott ül az asztalnál, a gyerekek pedig nyugodtan mártogatják a kenyeret egy fazék levesbe. És eszedbe jutnak a reggeli kérdéseik:
„Apa, miért nem mehetünk ki játszani a többi gyerekkel? Miért nem lehetünk olyanok, mint bármelyik másik család? Apa… biztos vagy benne, hogy Isten ezt mondta?”
A gyerekeid, a szomszédaid és a régi barátaid kérdései visszhangoznak a fejedben. Megfordulsz, és kinézel a hajó orra felett. A felhők most már sötétebbek. A távolban villám cikázik. Aztán még egy.
Mindennek vége elközelített. Mit kezdek ezekkel az utolsó napokkal?
„Mindennek vége pedig elközelített. Legyetek azért mértékletesek és józanok az imádkozásokra.”
— 1Péter 4:7
Itt talál meg minket Péter első levelének 4. fejezete. Péter hétköznapi keresztyéneknek írt, akik szét voltak szóródva Kis-Ázsiában: olyanoknak, akik otthagyták a régi életüket, hogy Krisztust kövessék, és ezért kinevették őket. Ők tudták, milyen azon a tetőn állni.
Péter nem mondja nekik, hogy essenek pánikba, sem azt, hogy üljenek fel egy dombra és várjanak. Körbevezeti őket az egész bárkán: a tömeg kint, a család bent, a vihar fent. És mindez alatt ott van egy kérdés, amit érdemes feltenni, mielőtt elkezdjük. Ha a világ benézne a bárkánkba, kedve lenne bejönni?
Krisztus a mi bárkánk
Múlt héten, a 3. fejezet végén Péter visszavitt minket Noé napjaiba, amikor Isten türelmesen várt, „mikor a bárka készíttetett, a melyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg” (3:20). Nem a víz mentette meg Noét. A bárka. És Krisztus a mi bárkánk: Ő „szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a hamisakért, hogy minket Istenhez vezéreljen” (3:18).
Ezért kezdődik a 4. fejezet így: „Minthogy tehát…” Mivel Krisztus ezt tette értünk, így élnek azok, akik biztonságban vannak a bárkában, amíg az esőt várják.
Hol helyezkedik el az 1Péter 4?
Péter „a szétszórt jövevényeknek” (1:1) ír, akik a hitükért szenvednek. Az 1. fejezet „élő reménységet” ad nekik. A 2. „élő kövekké” teszi őket, és Krisztus nyomdokainak követésére hív. A 3. ezeket a lépéseket bevezeti az otthonba és egy ellenséges világba, és Noéval zárul.
A 4. fejezet mindezt egy pontra hozza: „mindennek vége elközelített”. Az 5. a nyáj pásztoraival és az ordító oroszlánnal fejeződik be. Az egész levélen ugyanaz a szál fut végig: most szenvedés, később dicsőség.
A tömeg odakint
A tömeg nem ment el. Nap mint nap visszajöttek, és a tréfák egyre bántóbbak lettek. Noé lemászhatott volna, vállat vonhatott volna, és mondhatta volna: „Igazatok van. Nem tudom, mit gondoltam.” A nevetés még aznap délután abbamaradt volna.
Nem tette meg. Péter pedig elmondja, miért maradhat egy hívő a tetőn.
Dönts, mielőtt nevetni kezdenek
„Minthogy tehát Krisztus szenvedett érettünk test szerint, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel; mert a ki test szerint szenvedett, megszűnt a bűntől.”
— 1Péter 4:1
A felfegyverkezni katonai szó. A katona a csata előtt veszi fel a páncélját, nem az első nyílvessző után. Péter azt mondja, hogy a keresztyénnek leginkább egy eldöntött gondolkodásra van szüksége páncélként. Krisztusnak ilyen gondolkodása volt: „elszánta magát, hogy Jeruzsálembe megy” (Lukács 9:51), pontosan tudva, mi vár ott Rá.
Amikor előre eldöntöd, hogy inkább szenvedsz a jó cselekvéséért, mint hogy vétkezz, hogy elfogadjanak, valami eltörik. A bűn már nem az úr, aki parancsokat ad. Ezt jelenti Péter, amikor azt mondja, hogy az ilyen ember „megszűnt a bűntől”: nem azt, hogy soha többé nem vétkezik, hanem hogy a bűn elvesztette az uralmát. Hátralévő ideje „az Isten akaratának” szól, nem „az emberek kívánságainak” (4:2).
És őszintén: nem adtunk már eleget a régi életnek? „Mert elég nékünk, hogy életünknek elmúlt idejében a pogányok akaratát cselekedtük”, mondja Péter (4:3), és meg is nevezi: kicsapongás, részegeskedés, dorbézolás, bálványimádás. Elég. Mint amikor becsuksz egy régi fényképalbumot, és visszateszed a polcra. Sokat elvett, és semmit sem adott.
A páncél, amire a legnagyobb szükséged van, nem kard. Egy olyan gondolkodás, amely már döntött, mielőtt a tömeg nevetni kezd.
Miért nem bírja ezt a tömeg
Képzelj el egy tömeg futót, akik vad versenyben rohannak le egy utcán. Az egyik kiáll a versenyből, és megáll a járdán. Senki sem tapsol neki. Mindenki gúnyolja: Mi bajod van? Miért nem futsz már velünk?
Pontosan ezt írja le Péter: „A miben megütköznek, hogy ti nem futtok együtt velök a kicsapongásnak ugyanazon áradatába, és káromolnak” (4:4). Noé senkinek sem ártott. De minden deszka, amit felszögelt, néma prédikáció volt azoknak, akik az ellenkező irányba futottak, és ezt gyűlölték.
Ki nevet a végén
A tömegnek hangos a szava, de nem övé az utolsó szó. Mindegyikük „számot ad annak, a ki kész megítélni élőket és holtakat” (4:5). Kész: a bírói szék már fel van állítva. A nevetésnek a bárka előtt vége lett. Az ítéletnek nem.
Azok közül, akik hittek az evangéliumnak, néhányan már meghaltak, teszi hozzá Péter, és az emberek bolondnak tartották őket. De ők „élnek Isten szerint lélek szerint” (4:6). A világ ítélete téves volt.
Hirdették az evangéliumot az embereknek a haláluk után?
Nem. Péter olyan emberekről beszél, akik életükben hallották az evangéliumot, és azóta meghaltak. A Biblia nem ad második esélyt a halál után: „elvégeztetett az embereknek, hogy egyszer meghaljanak, azután pedig az ítélet” (Zsidók 9:27). Ezért olyan fontos ma a nyitott ajtó.
ÁLLJ MEG ÉS GONDOLKODJ EL Van olyan régi életmód, amihez visszatérek, mert nem akarok furcsának látszani? |
Élet a bárkában
Most lépj be. Gondold végig, milyen volt valójában az élet a bárkában: nyolc ember és egy hajónyi állat, több mint egy évig együtt bezárva. Minden reggel ugyanazok az arcok. Ugyanazok a kis helyiségek. Minden fáradt szó és minden rossz hangulat ott van, ugyanannál az asztalnál.
A bárka legnehezebb próbái közül néhány nem a kinti tömegtől jött. A bent lévőktől jött. Péter ezt tudja, ezért a világtól a gyülekezeti család felé fordul.
Szemmel a láthatáron
Először: „legyetek azért mértékletesek és józanok az imádkozásokra” (4:7). Józan azt jelenti: tiszta fejű, nem részeg a félelemtől vagy a hírektől. Az imádkozásra józannak lenni annyi, mint ébernek maradni, hogy imádkozhass. Ez Noé a tetőn: szeme a láthatáron, térde Isten előtt.
Az, hogy a vég közel van, nem arra való, hogy Isten népe pánikba essen. Tiszta fejűvé és imádkozóvá teszi. Amíg ez az üzenet megjelenik, országunk szavaz. Bármi legyen is az eredmény, a gyülekezet első dolga nem az aggódás vagy a vita, hanem az imádság „a királyokért és minden méltóságban levőkért; hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk” (1Timóteus 2:1–2).
A szeretet, amely elfedez
„Mindenekelőtt pedig egymás iránt való szeretetetek buzgó legyen; mert a szeretet sok bűnt elfedez.”
— 1Péter 4:8
Mindenekelőtt. Nem valami más után. Péter az utolsó napokban élőknek a lista élére teszi a szeretetet, mert a szűk tér mindent leleplez. A buzgó szeretet kifeszített szeretet, mint a futó, aki a cél felé nyújtózkodik. Az ilyen szeretet nem vezet számlát. Takarót borít a testvér hibájára, ahelyett hogy kikürtölné, ahogy a Példabeszédek mondja: „minden vétket elfedez a szeretet” (10:12).
Emlékezz a kérdésre, amellyel kezdtük. A világ figyeli a bárkát. Ha a falakon át veszekedést hallanak, miért akarnának valaha is bejönni?
A világ nem akar majd bejönni egy olyan bárkába, ahol a család háborúzik.
Azt jelenti a „szeretet elfedezi a bűnöket”, hogy így kapunk bocsánatot?
Nem. Egyedül Krisztus vére tisztít meg a bűntől (1János 1:7). Péter arról beszél, hogyan bánnak a hívők egymás hibáival: a szeretet megbocsát, nem hozza elő újra a régi sérelmeket, és nem terjeszti őket (Példabeszédek 17:9).
Nincsenek utasok, csak legénység
A szeretet ajtót nyit. „Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül” (4:9): egy ebéd az istentisztelet után, egy ágy a vendégnek, egy kávé valakivel, aki magányos, és mindez sóhaj nélkül.
És a szeretet munkához lát. „Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljon azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (4:10). Minden hívő kapott valamit, és Isten kegyelme sokféle, sokszínű. Mint a prizmán átmenő fény, Isten egyetlen kegyelme sok színben ragyog, és te az egyik szín vagy. Vannak beszélő ajándékok, és ezeknek úgy kell szólniuk, „mint Isten beszédét”, nem a mi véleményünket. Vannak szolgáló ajándékok – székek felállítása, főzés, fordítás, zongorázás, betegek látogatása –, és ezek „az Istentől nyert erőből” működnek (4:11).
A cél mindkét esetben ugyanaz: „hogy mindenben dicsőíttessék az Isten a Jézus Krisztus által”. Ezen a bárkán nincsenek utasok. Mindenki legénység.
ÁLLJ MEG ÉS GONDOLKODJ EL Van valaki a gyülekezeti családomban, akinek a hibáját szeretettel kellene elfedeznem, és van olyan ajándékom Istentől, amit kihasználatlanul hagytam? |
Amikor kitör a vihar
Aztán eljön az a nap. A család bent van, az állatok bent vannak, és a tetőn új hang hallatszik: egy nehéz csepp. Aztán még egy. A gyerekek felnéznek az asztaltól. Odakint évek óta először senki sem nevet.
Minden hívő eljut egy ilyen naphoz, amikor a vihar, ami eddig messze volt, hirtelen ott van a feje fölött.
„Szeretteim, ne csodálkozzatok a közöttetek támadt tűzi próbán, mely megpróbáltatásotokra van, mintha valami rendkívüli dolog esnék rajtatok; hanem a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek.”
— 1Péter 4:12–13
Ne lepődj meg
Noé nem a napsütéses napokra építette a bárkát. Azért építette, mert jött a vihar. Ezért mondja Péter: amikor jön a tűzpróba, ne viselkedj úgy, mintha valami különös történt volna. Az ötvös tüze éget, de nem pusztítja el az aranyat. Megtisztítja (1:7).
És Péter tovább megy annál, hogy tűrd. Azt mondja: örüljetek, mert most részesedni Krisztus szenvedéseiben azt jelenti, hogy később részesedünk a dicsőségében, „hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is örvendezzetek ujjongva” (4:13). A kereszt a korona előtt jön, Neki is és nekünk is.
Legyen Krisztusért
Amikor Krisztus nevéért gyaláznak, Péter azt mondja, valójában boldog vagy: „mert a dicsőségnek és az Istennek Lelke nyugszik rajtatok” (4:14). Ugyanaz a dicsőség, amely egykor a szent sátron nyugodott, azon a hívőn nyugszik, akin nevetnek.
De légy őszinte azzal kapcsolatban, miért nevetnek. Péter egy sorba állítja a gyilkost, a tolvajt és a gonosztevőt, és közvetlenül melléjük azt, aki „más dolgába avatkozik” (4:15). A beavatkozás, a pletyka és az éles nyelv szintén szégyent hoz Krisztus nevére. „Ha pedig mint keresztyén, ne szégyenlje” (4:16). A világ ezt a nevet először sértésként használta (Apostolok cselekedetei 11:26). Viseld szégyen nélkül.
Krisztusért gúnyoljanak, ne a bűnödért.
Az Isten, aki bezárta az ajtót
Péter aztán valami komolyat mond: „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán” (4:17). Mint egy apa, aki a tavaszi nagytakarítást a saját házában kezdi, Isten a próbákon keresztül először a saját családját tisztítja meg. És ha az Ő gyermekei is átmennek a tűzön, kérdezi Péter, mi lesz azoknak a vége, „a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának”? „És ha az igaz is alig tartatik meg, az istentelen és bűnös hol fog megjelenni?” (4:18).
Mit teszel hát, amikor a vihar a fejed fölött van? „Mint hű teremtőre, bízzák az ő lelköket jó cselekedetekben” (4:19). Rábízni – megőrzésre átadni – banki kifejezés. A legdrágább kincsedet annak a széfjébe teszed, akiben megbízol, és tovább teszed a jót.
Amikor végre megjött az eső, Noénak nem kellett az ajtót tartania az özönvíz ellen. A Biblia azt mondja: „és bezárá az Úr ő utána az ajtót” (1Mózes 7:16).
Az Isten, aki bezárta Noét a bárkába, ugyanaz az Isten, aki a lelkedet őrzi.
Elkárhozhat-e egy keresztyén ebben az ítéletben?
Nem. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Ez az Atya fenyítése, nem a Bíró ítélete: „Mert a kit szeret az Úr, megfenyíti” (Zsidók 12:6).
Azt jelenti az „alig tartatik meg”, hogy egy hívő elveszhet?
Nem. A hívőket „az Isten hatalma őrzi hit által az üdvösségre” (1:5). Az alig azt jelenti: nehezen, mint egy hajó, amely megtépázva, de épen ér a kikötőbe. Az út nehéz, a megérkezés biztos.
ÁLLJ MEG ÉS GONDOLKODJ EL Amikor jön a tűzpróba, csodálkozom, vagy rábízom a lelkemet hű Teremtőmre? |
Mit jelent ez nekünk
Vissza az asztalhoz
Menj vissza a gyerekekhez az asztalnál, és a kérdésükhöz: „Miért nem lehetünk olyanok, mint bármelyik másik család?”
Mert minden másik család a bárkán kívül volt. Másnak lenni nem teher, amikor jön az eső. Egy napon azok a gyerekek megértették, hogy éppen apjuk furcsa engedelmessége mentette meg az életüket.
Amikor bezárult az ajtó
Jézus azt mondta: „Mert a miképen Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is” (Máté 24:37). Évekig nyitva állt az ajtó. Az emberek ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, „és nem vevék észre, míg el nem jöve az özönvíz, és mindnyájokat el nem ragadá” (Máté 24:39).
Az ajtón kívül rekedtek nem olyanok voltak, akik sosem hallottak. Évről évre hallgatták Noét, „az igazság hirdetőjét” (2Péter 2:5). Nem az volt a bajuk, hogy nem tudták. Hanem az, hogy mindig azt mondták: majd később. És egy napon Isten bezárta az ajtót.
Ha még sosem jöttél be
„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23), és „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). De Krisztus a bárka. Ő „szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a hamisakért, hogy minket Istenhez vezéreljen” (3:18). Meghalt a bűneidért, eltemették, és feltámadt a harmadik napon (1Korinthus 15:3–4).
A bárkába nem gyülekezeti tagsággal, nem bemerítkezéssel és nem több igyekezettel lehet bejutni. „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből” (Efézus 2:8–9). A bemerítkezés és a tagság az engedelmesség lépései azok számára, akik már üdvözültek; nem ezek az ajtó. Krisztus az ajtó (János 10:9). Fordulj el a bűnödtől, és bízz egyedül Őbenne. „Ímé most van az üdvösség napja” (2Korinthus 6:2).
Ma nyitva van az ajtó. Ne várj odakint, amíg eleredik az eső.
Ha már bent vagy
Akkor élj úgy, mint aki tudja, hogy közel a vég. Ezen a héten:
Imádkozz józanul minden nap az országunkért és a vezetőiért, félelem nélkül.
Szeress buzgón: válassz ki egy embert a gyülekezeti családodból, akinek megbocsátasz, akit bátorítasz vagy akinek segítesz.
Nyisd ki az ajtódat: hívj meg valakit az asztalodhoz ezen a héten.
Használd az ajándékodat: kérdezd meg az Urat, mit adott neked, és állítsd munkába.
VIDD MAGADDAL Kint fegyverezd fel a gondolkodásodat. Bent szeress és szolgálj. Amikor kitör a vihar, örülj és bízz. Az ajtó még nyitva van, de nem marad örökké nyitva. |
Egy ima, amit elmondhatsz
A szavak senkit sem mentenek meg; Krisztus igen. De ha kész vagy elfordulni a bűnödtől és Benne bízni, elmondhatod Neki ott, ahol vagy, valahogy így:
„Uram, Jézus, tudom, hogy bűnös vagyok, és nem tudom megmenteni magamat. Hiszem, hogy meghaltál a bűneimért, eltemettek, és feltámadtál. Elfordulok a bűnömtől, és egyedül Benned bízom, hogy megments. Köszönöm, hogy behoztál a bárkába. Ámen.”
Ha így imádkoztál és komolyan gondoltad, örülnénk, ha jelentkeznél. Az alábbi gombokkal elérhetsz minket.
Kérdések, amelyek felmerülhetnek benned
Azt jelenti a „megszűnt a bűntől”, hogy a keresztyének nem vétkeznek többé?
Nem. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg” (1János 1:8). Azt jelenti, hogy a bűn már nem uralkodik. Az a hívő, aki inkább a szenvedést választja, mint a bűnt, szakított a bűnnel mint urával.
Péter 2000 éve mondta, hogy közel a vég. Tévedett?
Nem. Krisztus eljövetele a következő nagy esemény Isten naptárában, és bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Isten késlekedése nem lassúság, hanem irgalom: „nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen” (2Péter 3:9).
Kiket ragad el Krisztus, amikor eljön a gyülekezetéért?
Mindenkit, aki Krisztusban van: „feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt” (1Thesszalonika 4:16–17). Nem mindenkit, aki járt gyülekezetbe vagy be volt merítve, hanem mindenkit, aki egyedül Krisztusban bízott, mint a lator a kereszten (Lukács 23:42–43).
Mi a lelki ajándék, és hogyan találom meg az enyémet?
Olyan képesség, amelyet Isten minden hívőnek ad, hogy szolgálja az Ő gyülekezetét (1Péter 4:10; Róma 12:6–8). Kezdj el szolgálni ott, ahol szükség van rád. Idővel te és a körülötted lévők is látni fogjátok, hol ad Isten örömet és gyümölcsöt.
❤️ SZERETNÉD A SAJÁT NYELVEDEN HALLGATNI? Ha ez az üzenet segített, koppints a szívre a bejegyzés alján. Ha egy nyelven a bejegyzés eléri az 5 szívet, a következő üzenetet azon a nyelven is felvesszük hanganyagként. |
AZ ÜZENETRŐL Ez az üzenet a Péter első leveléről szóló sorozatunk része, amelyet vasárnap délelőtt 11:30-kor hirdetünk a Balkáni Baptista Gyülekezetben, Ćirila i Metodija 42a, Újvidék. Szeretettel várunk. |
Kérdésed van, vagy imára van szükséged?
Csak egy üzenetnyire vagyunk.
Olvasd a saját nyelveden
Ez az üzenet angolul, szerbül, oroszul, spanyolul és magyarul érhető el. Szeretnéd más nyelven is? Küldj nekünk egy rövid üzenetet, és írd meg, milyen nyelvre van szükséged.
Hozzászólások