.png)
A könyv, és Az, aki megnyithatja
Jelenések 5:1–14 · Matt Miller · Balkáni Baptista Gyülekezet, Újvidék
Amikor senki sem tudja kinyitni
Előfordult már, hogy bezártad a kulcsodat az autóba? Ott állsz a parkolóban, és az ablakon át pont azt nézed, amire szükséged van. Ott van, karnyújtásnyira, mégsem éred el. Vagy talán volt már a kezedben egy hivatalos irat, amelyet csak egyetlen ember írhatott alá, és ő nem volt ott. Vagy ültél már kórházi váróteremben, ahol mindenkinek nagyon fontos volt a beteg, de valójában csak a szakorvos tudott tenni valamit.
Ilyen pillanatokban a jó szándék nem elég. A kedvesség nem elég. Az igyekezet nem elég. Valakire van szükségünk, aki képes rá.
A Jelenések 5. fejezete éppen ezzel a problémával kezdődik, csak sokkal nagyobb léptékben, mint bármi, amivel valaha szembesültünk. János, aki még mindig a menny tróntermében áll, egy könyvet lát Isten jobb kezében, hét pecséttel lepecsételve. Ekkor egy erős angyal nagy hangon felteszi azt a kérdést, amely az egész fejezet fölött ott lebeg:
„Kicsoda méltó arra, hogy megnyissa a könyvet és feloldja annak pecséteit?”
— Jelenések 5:2
Ez nem közönséges könyv
Ami ebbe a könyvbe van írva, az nem csekélység. Nem levél, nem nyugta és nem használati utasítás. Amikor ezeket a pecséteket feltörik, a világ olyat lát majd, amilyet még soha. Ez a könyv Isten tervét viszi végig a beteljesedésig: ítéletet hoz a világra, amely elvetette Őt, és elhozza Krisztus királyságát. Ha egyszer megnyílik, semmi sem marad úgy, ahogy van.
Ezért olyan fontos az angyal kérdése. Kinek van joga mindezt elindítani? János körülnézett a mennyben, a földön és a föld alatt, és senki sem találtatott méltónak. Az ő reakciója a Jelenések könyvének egyik legemberibb pillanata: „És én igen sírok vala” (5:4).
Miért nyitná meg Ő?
Van itt valami, aminek meg kellene állítania minket. Aki ezt a könyvet megnyitja, az Ő, akit szeretőnek, irgalmasnak és kegyelmesnek ismerünk. Magához fogadta a kisgyermekeket. Megérintette a leprásokat, akikhez senki más nem nyúlt volna. Megbocsátott a bűnösöknek. Sírt egy barátja sírjánál. Péter azt mondja, hogy az Úr „hosszútűrő hozzánk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek” (2Péter 3:9).
Amikor Jézus a názáreti zsinagógában Ézsaiás 61. fejezetéből olvasott, egy mondat közepén megállt. Felolvasta: „Hirdetni az Úrnak kedves esztendejét”, aztán „betevén a könyvet”, átadta a szolgának (Lukács 4:19–20). A következő szavakat nem olvasta fel: „és Istenünk bosszúállásának napját” (Ézsaiás 61:2). A Jelenések 5. fejezetében Ő, aki Názáretben becsukta azt a könyvet, ugyanaz, aki most átveszi ezt a könyvet az Atya kezéből.
Miért törné fel tehát a szelíd Megváltó azokat a pecséteket, amelyek ítéletet hoznak a földre? Kényszerítik rá? Muszáj megtennie? Vagy akarja?
Hol tartunk a Jelenések könyvében?
Mielőtt válaszolnánk, segít, ha felidézzük, hol tartunk. Maga a Jelenések könyve adja meg a vázlatát: „a miket láttál, és a mik vannak, és a mik ezek után lesznek” (1:19). Az 1. fejezetben János látta a feltámadott Krisztust. A 2. és 3. fejezetben Krisztus szólt a hét gyülekezetéhez. A 4. fejezetben Jánost felhívták a mennybe, és az első, amit látott, egy királyi szék volt, és azon ült Valaki. A vének letették koronáikat előtte, és ezt mondták: „Méltó vagy Uram”.
A 4. fejezet a Teremtő imádatával zárult. Az 5. fejezet ugyanabban a trónteremben marad, de a figyelem a Megváltóra irányul. A 4. és az 5. fejezet egyetlen látomás. Mielőtt a 6. fejezetben egyetlen pecsétet is feltörnének, Isten megmutatja nekünk, ki tartja a könyvet, és ki képes megnyitni. A Bíró az ítéletek előtt jön, és a Bárány a vihar előtt.
Az egész fejezet három kérdésre felel: mi nyílik meg, ki Ő, és miért éppen Ő.
1. Mi nyílik meg
Ige: Jelenések 5:1–4.
„És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben ül vala, egy könyvet, mely belől és kivől teleírva és hét pecséttel bepecsételtetett vala” (5:1).
Ez a könyv mindkét oldalán teleírt. Nincs már hely, hogy bármit hozzáírjanak. Ezékiel látott egy hasonló tekercset, amely „írva vala elől és hátul”, és benne ez állt: „siralmak, sóhajtás és jaj” (Ezékiel 2:10). Dánielnek azt mondták, hogy jövendölésének szavai „bezárvák és bepecsételvék a végső időig” (Dániel 12:9). Most Isten saját jobb kezében van egy lepecsételt könyv, és eljött az ideje, hogy megnyíljon. A hét pecsét azt jelenti, hogy teljesen le van zárva. Csak az nyithatja meg, akinek joga van hozzá.
Mi történik, amikor megnyílik? A 6. fejezettől kezdve ennek a könyvnek a megnyitása mindent elindít. A pecséteket a trombiták, majd a poharak követik, és Isten ítélete lesújt a világra, amely elvetette Őt. A könyv azonban nem romlással végződik. A 21. fejezetre a Sátán vereséget szenved, a halál megszűnik, és „az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről” (21:4). Ez a könyv a bűn végét és Krisztus királyságának kezdetét tartalmazza.
Egy erős angyal megkérdezte, ki méltó, és a válasz csend volt. „És senki sem mennyben, sem földön, sem föld alatt nem nyithatá meg a könyvet, sem bele nem tekinthete” (5:3). Egyetlen király sem tudta megtenni. Egyetlen próféta sem tudta megtenni. Egyetlen angyal sem tudta megtenni.
Ezt a mindennapi életből is ismerjük. Az emberek törvényekkel, oktatással, pénzzel és jó szándékkal próbálják rendbe hozni a világot. Ennek egy része segít, de egyik sem tudja megszüntetni a gonoszt vagy letörölni a könnyeket. János nagyon sírt, mert ha senki sem méltó, akkor soha semmi nem lesz helyreállítva.
A világ legnagyobb problémája nem az, hogy senkit sem érdekel; hanem az, hogy senki sem méltó.
Mialatt János még sírt, az egyik vén megszólította. Nem azt mondta neki: „Igyekezz jobban.” Azt mondta: „Ne sírj: ímé.”
2. Ki Ő
Ige: Jelenések 5:5–7.
„Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy megnyissa a könyvet, és feloldja annak hét pecsétjét” (5:5).
A vén két ószövetségi címet használ. Jákób már jóval korábban „oroszlán kölykének” nevezte Júdát, és megígérte: „Nem távozik el Júdától a fejedelmi pálca” (1Mózes 49:9–10). Ézsaiás megjövendölte „Isai gyökerét”, a Királyt, aki Dávid nemzetségéből jön (Ézsaiás 11:1, 10). Ő a megígért Király, és Ő „győzött”.
János tehát megfordul, hogy egy oroszlánt lásson, és egy Bárányt lát: „egy Bárány mintegy megöletett” (5:6). Még viseli a halál nyomait, mégis áll, élve. Ő a páskabárány, akinek vére megoltalmazta Izraelt (2Mózes 12). Ő az, akit „mint bárányt mészárszékre visznek” (Ézsaiás 53:7). Ő „az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit” (János 1:29).
Hét szarva van, a teljes hatalom jele, és hét szeme. Nem kell találgatnunk, mit jelentenek a szemek, mert az ige megmondja: ezek „az Istennek hét lelke, a kik elküldettek az egész földre” (5:6; vö. Zakariás 4:10). Övé minden hatalom, és Ő mindent lát.
Aztán eljön a pillanat, amelyre az egész fejezet várt: „És eljöve és vevé a könyvet annak jobbkezéből, a ki a királyiszékben ül vala” (5:7). Senki sem nyomja a könyvet a kezébe. Nem kényszerítik. Ő jön és elveszi, mert győzött, és Őt illeti meg, hogy megnyissa.
Azt várjuk, hogy a hatalom oroszlánhoz hasonlítson: hangos, erőteljes, lenyűgöző. Isten válasza egy sebeket viselő Bárány. Aki győz, az az, aki kész volt arra, hogy megöljék.
A menny Oroszlánja a menny Bárányaként győz.
Most már tudjuk, ki Ő. De miért éppen Ő? A menny egy énekkel válaszol.
3. Miért éppen Ő
Ige: Jelenések 5:8–14.
Amikor a Bárány elveszi a könyvet, az élőlények és a vének leborulnak előtte. Hárfák vannak náluk és „jóillatokkal teli arany poharak, a melyek a szentek imádságai” (5:8). Az ige itt is maga magyarázza meg a képet: a jó illat az imádság (vö. Zsoltárok 141:2). Isten népének minden imádsága, amelyet valaha az Ő országának eljöveteléért mondott, ebben a pillanatban ott van a trón előtt. Egy sincs elfelejtve.
Aztán új éneket énekelnek:
„Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet, és megnyisd annak pecséteit; mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véreddel minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.”
— Jelenések 5:9–10
Figyeld meg a „mert” szót. Ő méltó, mert megölték. Méltósága a kereszthez kötődik. Embereket váltott meg minden nyelvből és nemzetből, és „királyokká és papokká” tette őket Istennek (vö. 2Mózes 19:6). Itt Újvidéken ez egyaránt vonatkozik azokra, akik szerbül, magyarul, oroszul és angolul beszélnek.
Íme tehát a válasz a kérdésünkre. Miért nyitná meg a szelíd Megváltó az ítélet könyvét? Nem azért, mert megszűnt szeretni. Ugyanaz a szeretet, amely a keresztre vitte, nem hagyja örökre a helyén a bűnt, a halált és a könnyeket. Az az orvos, aki valóban szereti a betegét, nem hagyja kezeletlenül a rákot. Az Atya „az ítéletet egészen a Fiúnak adta” (János 5:22), és a Bíró éppen az, aki elsőként meghalt a bűnösökért. Mielőtt a könyv megnyílik, az irgalom már fel van kínálva.
Aztán az imádat egyre szélesebb körre terjed. János angyalokat hall, „tízezerszer tízezret” (vö. Dániel 7:10), majd minden teremtményt a mennyben és a földön, amint nagy hangon mondják:
„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen hatalmat és gazdagságot és bölcsességet és erőt és tisztességet és dicsőséget és áldást.”
— Jelenések 5:12
A kezek, amelyek feltörik a pecséteket, azok a kezek, amelyeket a keresztre szegeztek.
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS ALKALMAZÁS
Vissza a bezárt ajtóhoz
Gondolj újra az autóba zárt kulcsokra, az iratra, amelyet senki sem tudott aláírni, és a váróteremre, ahol csak a szakorvos segíthetett. Egyik esetben sem az volt a gond, mennyire fontos ez az embereknek. A kérdés az volt, ki képes rá.
A Jelenések 5. fejezete az egész világ számára megválaszolja ezt a kérdést. A könyv a bűn végét és Krisztus királyságának eljövetelét tartalmazza, és senki sem a mennyben, sem a földön nem tudta megnyitni. A Júda nemzetségéből való Oroszlán, aki a megöletett Bárány, győzött. És Ő méltó, mert megölték, és vérével megváltott minket Istennek.
A szelíd Megváltót senki sem kényszeríti, hogy megnyissa a könyvet. Nem cselekszik a jelleme ellen. Azért nyitja meg, mert ugyanaz a szeretet, amely a keresztre ment, nem hagyja örökre a helyén a bűnt, a halált és a könnyeket.
Vizsgáld meg a szívedet
Miben bíztál, hogy rendbe hozza az életedet? Talán a pénzben, egy kapcsolatban, a saját fegyelmedben, vagy abban a reményben, hogy a dolgok maguktól jobbra fordulnak. Egyik sem méltó, és egyik sem tudja megnyitni azt, amit csak Krisztus nyithat meg.
Hol sírsz még mindig, mint János? A vén szavai neked is szólnak: „Ne sírj: ímé.” Ne a bezárt dolgot bámuld, hanem nézz a Bárányra, aki a kezében tartja.
Úgy imádkozol, mintha számítanának az imáid? A menny arany poharakban őrzi a szentek imádságait a trón előtt. Egy sincs közülük elfelejtve.
Egy lépés ezen a héten: A Bárány embereket váltott meg „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből”. Írd fel egy olyan ember nevét, aki még nem ismeri Őt. Imádkozz érte név szerint minden nap, és vasárnap előtt hívd el a gyülekezetbe, vagy oszd meg vele ezt az üzenetet.
A Bárány a te Megváltód
Mindannyian vétkeztünk a szent Isten ellen (Róma 3:23), és semmilyen jó viselkedés nem tehet minket méltóvá. Jézus Krisztus azonban méltó, és megtette, amire mi nem voltunk képesek. „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; és… eltemettetett, és… feltámadott a harmadik napon az írások szerint” (1Korinthus 15:3–4). A „mintegy megöletett” Bárány áll, élve.
Az üdvösséget nem lehet kiérdemelni. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Efézus 2:8–9). Bűnbánattal elfordulunk a bűneinktől Istenhez, és egyedül Krisztusba vetjük a bizalmunkat.
A könyv már az Ő kezében van, és a pecsétek fel lesznek törve. Jézus Krisztus eljön. Most még a Bíró az a Megváltó, aki irgalmat kínál. „Ímé most van a kellemes idő, ímé most van az üdvösség napja” (2Korinthus 6:2). Ne várj addig, amíg csak Bíródként találkozol vele. Jöjj hozzá ma mint Megváltódhoz.
Ha még soha nem bíztál Krisztusban, most rögtön segítségül hívhatod, bárhol olvasod is ezt. „Mert mindaz, a ki segítségül hívja az Úrnak nevét, megtartatik” (Róma 10:13). Mondd el neki, hogy tudod, hogy bűnös vagy, hogy hiszed, hogy meghalt érted és feltámadt, és hogy egyedül benne bízol, hogy megment téged.
KÉRDÉS AZ ELGONDOLKODÁSHOZ Ha a könyvet ma nyitnák meg, Megváltódként vagy Bíródként találkoznál a Báránnyal? |
Imádság
Úr Jézus, egyedül Te vagy méltó. Senki sem a mennyben, sem a földön nem tudta megnyitni a könyvet, de Te győztél, mert megölettél, és véreddel megváltottál minket Istennek. Bocsásd meg, hogy olyan dolgokban bízunk, amelyek nem tudnak megmenteni. Töröld le könnyeinket azzal, hogy rád fordítod tekintetünket. Imádságaink szálljanak továbbra is trónod elé, és adj bátorságot, hogy beszéljünk másoknak a Bárányról, amíg még az üdvösség napja van. Reménységgel várunk téged. Ámen.
A TANULMÁNYRÓL Ez a tanulmány a Jelenések könyvéről szóló sorozatunk része, amelyet vasárnap esténként 18:30-kor hirdetünk a Balkáni Baptista Gyülekezetben, Ćirila i Metodija 42a, Újvidék. Szeretettel várunk! |
Kérdésed van, vagy imára van szükséged?
Csak egy üzenetnyire vagyunk.
Olvasd ezt a tanulmányt a saját nyelveden
Ez a tanulmány angol, szerb, orosz, spanyol és magyar nyelven érhető el. Szeretnéd egy másik nyelven is olvasni? Küldj nekünk egy rövid üzenetet, és írd meg, melyiken.
Hozzászólások